Idegenkedés a pénisz iránt.

A szexualitás azonban minden ember veleszületett sajátja, egészséges önmegvalósításunk egyik lehetősége, amelynek tagadása, tiltása, elfojtása súlyos személyiségzavarok kialakulásával járhat.

A probléma megoldásának két fő útja az elfogadás — azaz annak az elismerése mind a családon, mind pedig a szélesebb társadalmon belül, hogy a sérült ember is szexuális lény —, a szakemberek részéről pedig a megfelelő információk megszerzése és az érdekeltek számára történő önkéntes, nyílt, érthető továbbítása.

A rehabilitációs folyamat során a szakembernek, kezdeményező szerepet vállalva, éppen úgy rá kell kérdeznie a szexuális funkciókra, mint ahogy részletesen kitér a mozgás, a beszéd, a táplálkozás stb. A szexuális problémák gyakoriak, megoldásukban az egyszerű tanácsadástól kezdve, a hosszas pszichoterápiás, gyógyszeres és műtéti kezelésekig minden terápiás forma szerephez juthat.

A Taigetosztól az esélyegyenlőségig

A sérült ember normális szexuális életének kialakításához szükséges, hogy részleteiben megismerhesse a sérültségéből adódó biológiai korlátokat és az azokat kompenzáló mechanizmusokat, lehetőségeket.

Ugyancsak elengedhetetlen, hogy megfelelő ismereteket szerezzen az életmódszervezés, a testi higiéné, az önismeret, a párkapcsolatok s a szexualitással összefüggő valamennyi egyéb téma terén. A sérült ember szexualitását azonban soha nem a sérültség, hanem az ember szemszögéből kell megközelíteni. A szexus, még ha nehezített vagy problémás is, nem elsősorban orvosi, pszichológiai vagy rehabilitációs kérdés, hanem a szerelem, a szeretet, a bizalom, az intimitás, az összetartozás dimenziói idegenkedés a pénisz iránt meghatározott, legbensőbb, egyedi személyiségrész.

Akinek van neme, és akinek nincs. Ehhez lassanként jelentős kisebbségi érzés, gátlás is társul, miután gyakran idegenkedés a pénisz iránt átélni azt az érzést, hogy nincs nemed. Nem és szexualitás A XX. Más tartalmat nyert a közel és a távol, a gyors és a lassú, az öreg és a fiatal, megtapasztalhattuk, mit jelent a számítógép, a televízió, a szívátültetés, az internet és az űrszonda.

Az ember azonban, mint társadalomban élő, biológiai és pszichológiai lény, nem változik párhuzamosan a technikával, legfeljebb érzelmeinek, akaratának, ha eltörte a péniszét irányultsága, megnyilvánulási formája módosul a kor ízlésének, lehetőségeinek és elvárásainak megfelelően.

Így nem változott a szerelem és a szexualitás sem mint belső igény és élmény. Mindig jó volt és jó ma is szeretni és szeretve lenni, szerelmünkkel ölelésben egyesülni, közös idegenkedés a pénisz iránt felnevelni. Nem jó a szerelem világából kirekesztettnek lenni, nem jó méltatlannak és alkalmatlannak érezni magunkat az ölelésre, nem jó szexuális magányra kárhoztatva élni.

FIGYELMEZTETÉS

Szexualitásunk címerén ma is a tartózkodó, szótlan, álszent királynő képe áll. Természetesen lehet vitatni, hogy e megállapítás mennyiben állja meg a helyét napjainkban, vagy haladta túl az idő, egy bizonyos: hiába került ki a szexualitás a hálószobák sötétjéből akár a világhálóra is, a sérültség- gel, fogyatékossággal élő emberek nagy része számára máig nem tartozik az emberi létezés elválaszthatatlan, lényegi elemei közé.

Hogy az ember szexuális lény, ma már senki nem tagadja lásd Buda A nembéli különbségek hangsúlyozása fellelhető a legősibb időktől kezdve, minden kultúrában. Tárgyi, néprajzi és kultúrantropológiai emlékek tanúskodnak a fiú- és lánygyermekek öltözete, játéktárgyai, szocializációs folyamatai közötti jelentős eltérésekről, s hiába halványodtak el némiképp napjainkra a nemi szerepek egykoron éles határai, a biológiai alapszerepek, mint amilyen a gyer- meknemzés, illetőleg a gyermekszülés és szoptatás, legalábbis jelenleg, még felcserélhetetlenek.

Nemünk van, a világot nők és férfiak népesítik be, amely felosztásból sajátos módon gyakran kimaradnak a sérültséggel élők. A vakságot, siketséget, kerekesszékhez kötöttséget és a többi hasonló állapotot mind egyéni tragédiának tekintették, amelyet igazságtalanul rótt ki áldozataira a sors.

Márpedig akinek neme van, az éppen olyan magától értetődően szexuális lény, mint ahogy az éhes ember eszik, s mint amilyen természetességgel kezd el szopni az újszülött. Biztos vagyok benne, hogy volt olyan férfi körülöttem, aki kíváncsiságból próbálta volna ki velem a szexet, hogy lássa, tudok-e valamit csinálni az ágyban. Mi is emberek vagyunk, hozzátartozik ez is az élethez.

Kritikai bevezetés Az Egészségügyi Világszervezet WHO ben először adott "hivatalos" meghatározást a szexuális egészségre. Időközben egyre többen felismerték, hogy itt nemcsak orvosi, hanem politikai ügyről van szó. Tanfolyamunk bevezetéseként célszerűnek tűnik a témát először általánosságban megvitatni.

O sem gondol rá, amikor influenzás, vagy épp eltörte a lábát. Kevesen jutnak el addig a következtetésig, hogy ha valakinek nincs lába, nem mozog a keze, vagy nem lát, s állapota nem múlik el, mint egy tüdőgyulladás, akkor ez nem jár feltétlenül és automatikusan a szexuális késztetések hiányával.

A szexuális problémák diagnosztizálása – Diagnózisok – BNO, DSM

Talán valami más, mint őnekik?! A szexuális igények megléte minden emberre jellemző, minden ember létének alapvető eleme, ez azonban a sérültséggel élő nők és férfiak esetében a legtöbbször elsikkad. Talán nem is egyszerűen elsikkad, sokkal inkább az történik, hogy mind a szülők, mind pedig a közvélemény idegenkedés a pénisz iránt a szakemberek — kényelemből?

Egyszerűbb a sérült embert úgy felfogni, mint aki csupán gondozást, gondoskodást, legfeljebb gyógyító érintést igényel, mint olyan valakit, akinek ugyanolyan érzései és vágyai vannak, mint mindenki másnak.

A hímvessző kényeztetése

Kényelmesebb azt feltételezni, hogy aki valamely fogyatékossággal él, az közömbös az interperszonális kapcsolatok egyik lényegi eleme, a fizikai vágy, a szenvedély iránt, s egyszerűbb azt gondolni, hogy a szexuális vágyak automatikusan kihunynak a fogyatékosságot előidéző állapot megjelenésével, mint elfogadni, hogy az esetleg torz, csonkolt, agyonoperált, máskor hiányzó vagy megzavart funkciók következményeivel élő testben ép szexualitás lakik Ayrault Tény, hogy szinte semmit nem tehetek érte, nem tudom ápolni, gondozni, javítani.

Mások tisztogatnak, etetnek és tornáztatnak. Önállóan csak gondolkozni és vágyakozni tudok. S mivel ezek az egyedüli kincseim, nem vagyok hajlandó korlátozni őket. Volt már olyan asszisztensem, akinek szerettem a szagát, az érintését. Behunytam a szemem, és azt képzeltem, nem egyszerűen mosdat, hanem cirógat.

  • Kisokos a tudatos antifeminista részére - A TASZ jelenti
  • A Taigetosztól az esélyegyenlőségig | Digitális Tankönyvtár
  • Súlyosbodott erekciós prosztatagyulladás
  • A szexológia Mi a szexológia?
  • Hogyan ne fejezze be gyorsan a péniszét

Engem, a idegenkedés a pénisz iránt békát. S tudtam, hogy ha a pénisz hegye duzzadt cirógatna, én is eljuthatnék ahhoz az örömhöz, ami másoknak, az épeknek és szépeknek jár. Biztosan érzem, hogy bennem is ott lakik ez az öröm, csak egy kis cirógatás kellene, hogy életre kelhessen. Semmi más, csak egy kevéske kis igazi cirógatás. A szexuális önkifejezés, önmegvalósítás, valamint szabadság külső és belső akadályai Egy huszonnyolc éves fiatalember egy szakmai találkozón az alábbiakat mondta a szexuális nevelésével kapcsolatos emlékeiről.

Bemelegítő lépések

Kisgyerek koromtól kezdve erről soha mást nem hallottam, mint idegenkedés a pénisz iránt nem szabad, mert számomra veszélyes vagy mi. Hogy miért, azt már nem annyira tudom, de olyannyira belém ivódott ez a tiltás, hogy mára még gondolatban sem engedek meg magamnak semmit, ami bármilyen kapcsolatban lehet a szexualitással. Hogy üresebb idegenkedés a pénisz iránt így az életem, nem tudom, elég üres az amúgy is. Ezek az akadályok nem veleszületettek, hanem lassan, fokozatosan épülnek ki.

Erősítik őket a társkapcsolatokban szerzett negatív tapasztalatok, maga a fogyatékoslétre történő szocializáció, valamint a társadalomnak a sérültek szexualitásával kapcsolatos, előítéletektől terhes sugallatai. A túlvédő, elszigetelt nevelés, a szegregált oktatás és a gyakorta beszűkült, ingerszegény életmód előnytelen kombinációja alaposan lecsökkenti a szexuális kapcsolatok, barátságok kialakulásának a lehetőségét, s meggátolja, hogy az illető elegendő emberrel, hellyel, dologgal való találkozás, tehát megfelelő tapasztalatok alapján alakítsa ki a szexualitással kapcsolatos reális attitűdjét Hamilton Ezen alulértékelés, illetőleg kellően ki nem használt lehetőségek mellett az egészségügyi problémák követelte törődés, az azok miatti aggódás, az állapot javítására vagy fenntartására fordított terápiák időt, energiát és anyagiakat emésztő tömege, a test külsejével és funkcióival való elégedetlenség, mind negatívan befolyásolhatják az egészséges szexualitás formálódását.

idegenkedés a pénisz iránt

Ezt a helyzetet súlyosbítják a rárakódó, az alapállapot által nem mindig indokolt szorongások, gátlások s az azokat kísérő vagy belőlük fakadó szociális ügyetlenség. A nevelés okozta gátak. Amikor elment [az udvarló], akkor velem veszekedtek [a szülők], hogy nem vagyok én normális, mit akarok, csak nem képzelem, hogy egy férfinak kellenék.

Szóval nagyon ellenezték, és képtelenek voltak elfogadni, hogy nekem is lehet társam, engem is lehet szeretni, esetleg még feleségül is vehetett volna.

Mivel mozgássérült voltam, így el sem tudták képzelni, hogy megismerkedjek valakivel, hogy szerelmes legyek, esetleg járjak valakivel, netán szexuális életet éljek, vagy férjem, gyermekem legyen. Nem voltam ott az osztálykirándulásokon, sok házibulin, sulidiszkóban.

idegenkedés a pénisz iránt

Nem azért, mert nem akartak unokát, hanem engem féltettek. Ide járt be, az intézetbe minden héten, itt beszélgettünk. Nagyon zavart engem, hogy mindenki bennünket néz, nem lehetett intim helyet találni az egész házban.

Némelyik családban meztelenül járnak a szülők a lakásban, máshol a pizsamára is köpenyt húznak, nemritkán közös szobában alszik a gyermek, s élik szexuális életüket a szülők, másutt minden, ami a szexualitással a leghalványabb kapcsolatban van, szigorú tabunak számít, s a gyermek soha nem látja, hogy a szülők megcsókolnák egymást.

Ha harmonikus kapcsolatban, békében akar élni a saját világával, mind az ép, mind pedig a sérült gyermeknek meg kell tanulnia, hogy az ő környezete hogyan vélekedik a kislányok-kisfiúk doktorosdi játékáról, hogyan nevezi a nemi szerveket, mit gondol a menstruációról, az éjszakai magömlésről, a maszturbációról, a szexuális fantáziákról, egészében hogyan viszonyul a szexus kérdéséhez.

Még ha kifejezetten nem magyarázzák is el az összes elvárást és tiltást, a szülők reakcióiból világosan leolvasható minden szabály: mit igen, mit ne, mi felháborító, mi megengedett, mi botrányos, mi megtűrt, idegenkedés a pénisz iránt mivel nem érdemes idegenkedés a pénisz iránt csak kísérletezni sem.

Mindez a formálisan és informálisan megszerzett tudásanyag segíti a gyermek saját szexualitásának formálódását, lehetővé teszi a felmerülő kérdések, problémák kezelését. Veleszületett vagy kora gyermekkorban kialakuló fogyatékossági formákban a szülők alig ismerik el a gyermek szexualitását, nemhogy segítenék annak kibontakozását.

A későbbi visszautasítástól való megóvás érdekében, úgymond a gyermek védelmében, igen szűkmarkúan bánnak a fent említett, átlagos körülmények között szabadon áramló információkkal. Nemcsak agyonhallgatják a szexualitással kapcsolatos témákat, hanem ösztönösen fékezik is az ilyen jellegű, hétköznapi családi interakciókat, s így a gyermek szinte soha nem kerül olyan helyzetekbe, amelyekben a szexualitással kapcsolatos normális ingereknek lenne kitéve.

Nem vagy csak igen ritkán találkozik olyan felnőtt viselkedéssel, amely benne is elismerné a fejlődő szexualitást. Ez utóbbival kapcsolatban nem szükséges bonyolult dolgokra gondolnunk.

idegenkedés a pénisz iránt

Sérült gyermek esetében azonban gyakorta ennek éppen az ellenkezője tapasztalható: nem elég, melyik krémet válasszuk a pénisz megnagyobbodásához gyakorlati okok miatt kimarad a normál körülmények között az élet kínálta, a nembéli szerepek erősítgetésére, tudatosítására szolgáló sok apró lehetőség, az egészségügyi és egyéb terápiákra összpontosuló figyelem gyakran nem hagy teret egyéb, a sérültséggel nem szorosan összefüggő szempont figyelembevételére sem.

Egyik legfeltűnőbb a játék területe. Ma, amikor a hagyományosan fiús, illetőleg lányos játékok használata már nem annyira szigorúan nemhez kötött, még mindig érdemes megnézni egy óvodában, hogy kik főzőcskéznek, és kik játszanak autóversenyt. Az egyértelmű, nemhez kötődő játékpreferenciák ellenére sérült gyermek esetében a játéktárgyak vásárlása sokkal inkább a terápiás és fejlesztési szempontok, mintsem a gyermek neme vagy személyisége alapján történik.

Az öltözék és a hajviselet megválasztásakor is egyértelműen a gyakorlati, kényelmi szempontok kerülnek előtérbe: egyszerűen ráadható-levehető, olcsó, jól mosható ruhadarabok, s nem az archoz igazodó, hanem a célszerűséget szem előtt tartó frizura.

Rendszerint cseppet sem törekszenek a fiús vagy lányos jelleg kidomborítására, mintha a társadalom idegenkedés a pénisz iránt a gyermek felé közvetítő család nem tartaná fontosnak a fejezet elején említett, normálesetben éppen a társadalom által megkövetelt nembéli különbségtételt.

A család mellett az orvosi, egészségügyi, valamint az egyéb terápiás és oktatószemélyzet is hajlamos aszexuális lényként kezelni nemcsak a gyermeket, hanem a felnőtt személyt is lásd később. Ez a negatív hozzáállás, bár megalázó a felnőtt számára, de idegenkedés a pénisz iránt hat annyira rombolóan, mint a gyermekre, akiben tovább erősíti a neme, s ezzel a szexualitás lényegtelenségének tudatát. Az egészségügyi és egyéb terápiás személyzet hajlamos egy-egy sérült funkciót kezelni, amelynek semmi köze az illető neméhez.

Ahhoz, hogy valaki mozgásfejlesztésben részesüljön, gyakorolja a látásnevelés, beszédfejlesztés, hallásgyakorlás, kommunikációképzés, viselkedésmódosítás stb.

Sőt, minél kisebb a különbség az egyes terápiás alanyok között, annál kevesebb energia szükséges az általános rutin kialakításához.

A teljes szexuális tudatlanságot, tájékozatlanságot, a saját nemében való jártasság hiányát a gyermek magával viszi a későbbiekben is.

Ha szerencséje van, s integrált körülmények között is találkozhat az épek közösségével óvoda, iskola, klub, egyház, művelődési otthon, sportolási lehetőségek stb. A szexuális nevelés gyermekkori elhanyagolása ráadásul nem egyszerűen hézagos információkat jelent, amelyeket bármikor ki lehet majd egészíteni, hanem egy, a későbbiek során nehezen elsajátítható attitűd, a saját szexualitás megélésének hiányát is magában hordozza Hamilton E hiányt pedig nem tűri a társadalom.

A szexualitás ugyanis olyan, mint egy kettős tükör: a társadalom úgy értékeli az illetőt, ahogyan az saját magát, és az illető olyannak látja magát, mint amilyen képet a társadalom visszatükröz róla. S ebben a társadalom érzékeny és egyszersmind kíméletlen. Nem számítva a kifejezetten a bűnügy tárgykörébe tartozó jelenségeket, amelyek ellen jól kidolgozott szabályrendszerrel védi magát minden közösség, a mi civilizációnkban a társadalom mint egész kizárólag a tiszta, egyértelmű szexualitással tud békében élni, és sem a túlságosan kihívó, sem az átmeneti, sem az ellentmondásos, sem pedig a hiányzó szexualitással nem szeret, nem akar és nem is képes szembesülni.

Ha mégis rákényszerül, kórházzal, börtönnel vagy egyéb szankciókkal reagál, amelyek között a társadalmi ellehetetlenülés vagy semmibevevés sem tekinthető enyhe megtorlásnak.

idegenkedés a pénisz iránt

Feltétlenül érdemes és kell is szót ejteni az érem másik oldaláról, arról, hogy többek között mely okok miatt nem képes sem a család, sem az intézet magától értetődő egyszerűséggel viszonyulni a sérült ember szexualitásához.

Abban a gondozó személyben, aki székelés után lemosogatja a végbélnyílás környékét, cseréli a menstruációs betétet, beleegyengeti a hímvesszőt a vizeletgyűjtő kacsába, nem feltétlenül tudatosul, hogy, akárcsak őná- la, ugyanezek a testrészek szexuális funkciókat is szolgálhatnak. Sőt a munkája lényegesen egyszerűbb, ha nem gondol erre. A fizikailag vagy szellemileg súlyosan sérült személy ellátási igényei ugyanis nem változnak a korral. Ahogy etették, pelenkázták, öltöztették, fésülget- ték kisbaba korában, ugyanerre az ellátásra van szüksége a későbbiekben is, s ugyan ki gondolna szexualitásra egy csecsemővel kapcsolatban.

Bizonyos szellemi vagy fizikai fogyatékosságok fokozottan kiszolgáltatottá teszik a sérült embert, s ezért a szülők olykor okkal féltik gyermeküket a szexuális zaklatástól s annak következményeitől.

Mit mondhattam volna? Hogy ne izgulj lányom, csak meg akartak erőszakolni? Inkább azt mondtam neki, hogy a pénztárcáját keresték, ki akarták rabolni. Amikor panaszt tettem az igazgatónőnél, majdnem elsírta magát. Gondozottat még valahogy csak kap, de hogy fűtőt honnan szerez annyi pénzért.

A férfi húgyivarrendszer szervei

De egy darab színes papírért vagy falatka csokiért a világ végére is elmenne bárkivel, hiába minden tiltás vagy magyarázat.

Olyan ez a gyerek, mintha táblát viselne a homlokán, ide gyertek, pedofilek. A lelkem kireszketem érte. Ott voltam kiszolgáltatottan, nem bíztam az emberekben. Huszonnyolc éves, kétgyermekes asszony férje koponyasérülést szenvedett. Ezt követően viselkedése, mozgása, beszéde súlyosan megváltozott, alig emlékeztetett korábbi önmagára. Az se olyan nagy baj, hogy lassan mozog, mert inkább olyan nagy, mackós, lassú ember volt. Az már rossz, hogy a gyerek is jobban érti a televíziót, mint ő, hogy mindent elfelejt, néha engem se ismer meg.

Ezt a bullshitet úgy hívják, hogy feminizmus. Egyre nyomasztóbbá válik a maroknyi feministának a sajtó közönyétől kísért küzdelme a családi erőszak ellen, elviselhetetlen, hogy néhanapján még cikkek és blogok is megjelennek erről a témáról. Szegény alfahímjeink hovatovább már kellemetlenül érzik magukat sőt, egyesek akár bűntudatot is érezhetnek! Ha ez a megátalkodott feminizmus tovább folytatódik, akár még az is előfordult, hogy a férfiember meg se pofozhatja kedvére a feleségét, amikor neki jól esik. Egy kormányzó pártnak már így is ki kellett rúgnia a frakcióból azt a képviselőjét, aki pityókásan elagyabugyálta az asszonyt, oszt még a vak komondorra se tudta ráfogni.

Rossz, hogy nekem kell befűzni a cipőjét, megborotválni, megtörülni az orrát, mert nem veszi észre, ha elcseppen, és amikor mindezek után azt akarja, hogy feküdjek le vele, hát azt végképp nem tudom hova tenni. Mert akkor most mi ő nekem, a férjem vagy a gyerekem? Közismert, hogy — tisztelet a kivételnek — a jelen struktúra, a személyi és tárgyi ellátottság hiányosságai önmagukban alkalmatlanná teszik ezeket az intézményeket az emberi igények kielégítésére.

A hangsúly az eleve alkalmatlanságon van, amelyhez nem szükséges a helyi vezetés részéről sem különös embertelenség vagy tudatlanság, sem pedig túlzott merevség. Az alábbi példa jól megvilágítja azt az általános helyzetet, amely miatt a szexualitás intézményen belüli elfogadása gyakorlatilag lehetetlen.

Amikor elkezdtek változni a viszonyok, mi is próbáltunk lazítani. Nem vettük olyan szigorúan, ha olykor egymásnál aludtak a gondozottak. Hogy mi lett belőle, nem kívánom senkinek.

idegenkedés a pénisz iránt

Az egyik család feljelentett, a másik agyon akart verni, mert terhes lett a harmincnyolc meg negyvennégy éves lányuk. Fogamzásgátlót nem írhat fel az intézeti orvos — de brómot, azt igen! Mozgásképtelenek ölre mentek féltékenységből, a homokosok őrjöngtek, hogy ha a többinek igen, nekik miért nem, volt itt erőszaktól kezdve minden. Nálunk nincs szakszemélyzet, a környékről járnak be rendes falusi lányok meg asszonyok főzni, takarítani, gondozni, ők ilyesmihez nem értenek, meg el is mennek onnan, ahol ilyenek történnek.

Akkor azt mondtam, elég, itt, ebben az intézetben, aki itt akar maradni, az örökre felejtse el azt a szót, hogy szex, az orvos meg azóta is rendre írja a brómot. Nem rendelkeztek azért, mert sajnos a leggyakrabban a mai napig hiányzik a rehabilitációs gondolkodásból s a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatban általában annak — az idegenkedés a pénisz iránt közhelyszámba menő ténynek — az elismerése, hogy az ember, minden ember, beleértve a klienset, a növendéket, a gondozottat és a beteget, szexuális lény is.

Amint arról a későbbiekben szó lesz, ahhoz, hogy a rászorulók, családjaik és gondozóik ezen a téren is hozzájuthassanak a szükséges információkhoz, s gyakorlattá formálhassák azokat, elsősorban a szakembereknek kell megfelelő hozzáállással és tudással rendelkezniük. Előnye volt, hogy jobban megismertem a korosztályomat, és láttam, hogy mennyire nem más a lelkiviláguk, mint az enyém.

Rájöttem, hogy sokan, bár egészségesek, mégsem előnyös a külsejük. Én ma is azt állítom, hogy nem női- ségem »kellékeit« szégyelltem, hanem a bénaságomból eredő görbületeket és egyenetlenségeket igyekeztem kendőzni, titkolni, amennyire lehetett. S mivel ennek a magasra értékelt szexualitásnak a gyakorlását a társadalom a testképhez, a test megjelenési formájához köti, a sérült ember nem egyszerűen a fogyatékosságát előidéző állapot miatt diszk- riminálódik, hanem amiatt is, hogy teste eltér a társadalom által a szexualitás gyakorlására ideálisnak ítélt testképtől Hamilton A tökéletesség illúziójának kergetése azonban vakvágányra visz.

idegenkedés a pénisz iránt

Melyik normál, hétköznapi ember képes akár csak megközelíteni a sminkipar, a világítástechnika és az operatőri rafinéria eredményeképpen képernyőkre varázsolt bőr, haj, fog, izomzat stb. Az antik szobroktól eltekintve, hol található arányaiban, formájában, méreteiben hibátlan test az életben?

Biztonsággal lehet állítani, hogy elenyésző számú ember tudott valaha is megfelelni az adott kor tökéletességi eszményének, különben — amint arra már a nőkről szóló előző részben utaltunk — idegenkedés a pénisz iránt lettek volna rászorulva a hölgyek, hogy derekukat ful- lasztó halcsont fűzőkkel karcsúsítsák, feneküket párnákkal nagyobbítsák, mellüket pedig hol erős vásznakkal lelapítsák, hol fémmerevítőkkel peckesebbé tegyék.

A valódi életben ki az, akinek nincs egy kis lúdtalpa, egy ferdén nőtt foga, kicsit bozontosabb szemöldöke, némi pocakja, a szeme körül szarkalábja, görbe háta? Ki nem szenved attól, hogy ritkásabb a haja, vagy éppen kezelhetetlen szénaboglya merede- zik a fején, attól, hogy zsíros, pattanásos a bőre, vagy száraz, mint az avar, lapos a melle, vagy túl nagy, és húzza a hátát, hogy sok vagy kevés a szőre, hogy túl kicsi gombocska vagy óriási uborka az orra?

Kirívó példája ennek az a botrány, amely a neves fotóművész, Andres Serrano es budapesti kiállítását beharangozó plakáttal kapcsolatban tört ki. A plakát az egyik legkitűnőbb fotót ábrázolta, egy idős, cigarettázó nő aktját. A képen szereplő hölgy egyébként negyven évig volt a Budapesti Iparművészeti Egyetem modellje.

Lehet, hogy érdekel